Vasárnap reggel..
Gondolatok a vasárnap "reggeli" kávé és menyasszonyi torta kombó mellé...
Gyerekkoromban mindig vártam ezeket a reggeleket, mert apukám zenészként az esküvőkön szintén sokszor kapott kis süticsomagot, benne a klasszikus "lagzis sütikkel". Mandulamag, lakodalmas barack... mmm!
Bár az igaz hogy néha kicsit cigiszagú volt (abban az időben még mindenhol lehetett cigarettázni), néha kicsit összeért a rózsaszínű, eperízt imitáló cukros vajas krém a sós stanglival, na de ez sohasem számított. Sőt, néha egy-egy fasírt is beszuszakolta magát a puha sütik közé.Korabeli kinder surprise :). Ez sem szegte rajongásunkat.
Most már azt is értem miért volt, hogy ő akkor ahelyett hogy kialudta volna magát, leült még a zongorához játszani.
Erre a muzsikára ébredtünk vasárnaponként a nővéremmel.
De amiért el kezdtem írni.
Mindig is gondoltam hogy szeret engem a Jóisten... !
Lelkemet melengetik az esküvők ahol bizalmat kapok, és ott lehetek a párokkal ezeken a napokon.
Aki ismer, látott már "munka"közben, vagy előtte készülni... tudja mennyi energiát, szeretetet teszek bele... máshogy nem is menne.
Egy-egy ilyen hétvége annyira fel tud pörgetni, másnap azt sem tudom hova rakjam magamat, leginkább egy jól felfújt matracra ami a gumimedencében lebeg, (ez a medence nálunk inkább kinéz egy vízzel teli ikeás szatyornak:)) de előtte még lenyomok egy táncot a konyhában... még tart bennem a tegnap.
És persze már az utolsókat simítjuk a következő gyönyörű esküvőn, de még jól esik felidézni a pillanatokat, poénokat," visszanézni a filmkockákat".
Mert tudom mennyit készült a pár. Rengeteg kézzel hajtogatott, rajzolt, csipkézett szépség, mi hova kerüljön, és a ruha, na meg a cipő, kisbabák, szállások, buszok, csillagszórók, zenészek... mindenre gondjuk van... és nekem is... hogy ahogy ők látták magukat a sok álmodozós beszélgetésen, az olyan legyen.
És olyan lesz... vagy még jobb... (ezt ők mondták :) )
1 day before:
Vééégre!
"Őket nagyon szeretem!"....erre az én uram mindig azt mondja:
"A múlt héten is ezt mondtad!"... -az igaz! :)
Remélem a párom jól van, nem izgulnak... na jó egy kicsit lehet...
(ha Tekla sminkel rákérdezek még telefonon:
-Hogy van a menyasszonykám?
-Jóóól Moncsikám,nagyon laza!"-jön a válasz.)
Bekészítve minden...
Még egy kis memorizálás... ing, zakó felkap... autó telepakol... zene feltol... induláááás!!
A helyszínen már áll a "díszlet", zsizsgés, kábelek, virágos dobozok, föld felett suhanó pincérek, mindenki szorgoskodik.
Egyeztetés, csekkolás, van még idő bőven... aztán át a templomhoz... és várom hogy megérkezzenek a szereplők.
Ez olyan mintha egy rajz, vagy festmény hirtelen megelevenedne.
A sok-sok név, családtagok, barátok, előbújnak a "papíromból"és mosolygós násznéppé állnak össze....
Igen, ő az rokon aki a tortát készítette! Ő meg a nagynéni aki érzékeny a "mindenre"! Neki meg tényleg milyen humora van! Ó itt jönnek "lazáék", barátok a fősuli óta!
Ott pedig a hollandok, aki picivel jöttek, nekik lesz az etetőszék! Nem beszélve a koszorúslányokról, akikről annyit hallottam, szinte ismerem őket... !
Felkerülnek a karkötők, kitűzők, koszorúk... fotós, videós a helyén... ruhán, fátylon utolsó simítás, elcsendesedünk... és a pár elindul az új úton....
Én meg lassan, csendben bezárom az öreg templomajtót... jó lesz ez, nagyon jó... !
Aki nem hiszi, járjon utána(m) ! :)
CereMóni