EN

Vasárnap reggel..

 

 

Gondolatok a vasárnap "reggeli" kávé és menyasszonyi torta kombó mellé...

 

Gyerekkoromban mindig vártam ezeket a reggeleket, mert apukám zenészként az esküvőkön szintén sokszor kapott kis süticsomagot, benne a klasszikus "lagzis sütikkel". Mandulamag, lakodalmas barack... mmm!

Bár az igaz hogy néha kicsit cigiszagú volt (abban az időben még mindenhol lehetett cigarettázni), néha kicsit összeért a rózsaszínű, eperízt  imitáló cukros vajas krém a sós stanglival, na de ez sohasem számított. Sőt, néha egy-egy fasírt is beszuszakolta magát a puha sütik közé.Korabeli kinder surprise :). Ez sem szegte rajongásunkat.

 

Most már azt is értem miért volt, hogy ő akkor ahelyett hogy kialudta volna magát, leült még a zongorához játszani.

Erre a muzsikára ébredtünk vasárnaponként a nővéremmel.

 

De amiért el kezdtem írni.

Mindig is gondoltam hogy szeret engem a Jóisten... !

Lelkemet melengetik az esküvők ahol bizalmat kapok, és ott lehetek a párokkal ezeken a napokon.

Aki ismer, látott már "munka"közben, vagy előtte készülni... tudja mennyi energiát, szeretetet teszek bele... máshogy nem is menne.

Egy-egy ilyen hétvége annyira fel tud pörgetni, másnap azt sem tudom hova rakjam magamat, leginkább egy jól felfújt matracra ami a gumimedencében lebeg, (ez a medence nálunk inkább kinéz egy vízzel teli ikeás szatyornak:)) de előtte még lenyomok egy táncot a konyhában... még tart bennem a tegnap.

 

És persze már az utolsókat simítjuk a következő gyönyörű esküvőn, de még jól esik felidézni a pillanatokat, poénokat," visszanézni a filmkockákat".

Mert tudom mennyit készült a pár. Rengeteg kézzel hajtogatott, rajzolt, csipkézett szépség, mi hova kerüljön, és a ruha, na meg a cipő, kisbabák, szállások, buszok, csillagszórók, zenészek... mindenre gondjuk van... és nekem is... hogy ahogy ők látták magukat a sok álmodozós beszélgetésen, az olyan legyen.

És olyan lesz... vagy még jobb... (ezt ők mondták :) )

 

 1 day before:

 

Vééégre!

 

"Őket nagyon szeretem!"....erre az én uram mindig azt mondja:

"A múlt héten is ezt mondtad!"... -az igaz! :)

 

Remélem a párom jól van, nem izgulnak... na jó egy kicsit lehet...

(ha Tekla sminkel rákérdezek még telefonon:

-Hogy van a menyasszonykám?

-Jóóól Moncsikám,nagyon laza!"-jön a válasz.)

 

Bekészítve minden...

Még egy kis memorizálás... ing, zakó felkap... autó telepakol... zene feltol... induláááás!!

 

 

A helyszínen már áll a "díszlet", zsizsgés, kábelek, virágos dobozok, föld felett suhanó pincérek, mindenki szorgoskodik.

Egyeztetés, csekkolás, van még idő bőven... aztán át a templomhoz... és várom hogy megérkezzenek a szereplők.

 

Ez olyan mintha egy rajz, vagy festmény hirtelen megelevenedne.

 

A sok-sok név, családtagok, barátok, előbújnak a "papíromból"és mosolygós násznéppé állnak össze....

Igen, ő az rokon aki a tortát készítette! Ő meg a nagynéni aki érzékeny a "mindenre"! Neki meg tényleg milyen humora van! Ó itt jönnek "lazáék", barátok a fősuli óta!

Ott pedig a hollandok, aki picivel jöttek, nekik lesz az etetőszék! Nem beszélve a koszorúslányokról, akikről annyit hallottam, szinte ismerem őket... ! 

Felkerülnek a karkötők, kitűzők, koszorúk... fotós, videós a helyén... ruhán, fátylon utolsó simítás, elcsendesedünk... és a pár elindul az új úton....

 

Én meg lassan, csendben bezárom az öreg templomajtót... jó lesz ez, nagyon jó... !

Aki nem hiszi, járjon utána(m) ! :)

CereMóni

Fotó: Koncsol Tünde